Oszmán-török építészeti emlékek Magyarországon

Bár települések pusztultak, néptelenedtek el, és szinte állandósult a háborús állapot, a Magyarország nagy területét érintő török hódoltság (1526-1686) idejére mégsem tekinthetünk úgy, mint csupán a pusztulás időszakára. A korszak végén a népességszám (4 millió) kicsivel meghaladta az 1526 előttit. Mohamedán vallási és kulturális központok alakultak ki. A körülbelül 50-80 ezer főnyi itt tartózkodó oszmán-törökség mindennapi, kulturális és vallási életéhez kötődően pedig számos újfajta épülettípus létesült hazákban.

Az ekkor létrehozott építmények között a legjelentősebbek a mohamedán vallás hívői számára létrehozott imaházak, a dzsámik voltak. Ezek egyik típusára, a kívül nyolcszögű, belül kör alakú, kupolával fedett típusra a legszebb példa a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija. A dzsámik másik típusa téglalap alapú, sátortetővel fedett, ilyen a szigetvári Szulejmán-dzsámi. A dzsámik építészeti rangját a melléjük épített minaretek száma jelezte, az isztambuli Kék mecsethez például 6 minaret tartozik. Hazánkban az imahelyek egy minarettel épültek, ezekből a rekonstrukcióknak köszönhetően eredeti formájában összesen három -a pécsi, az egri és az érdi- látható ma. Szintén vallási épülettípus a hazánkban mindössze két helyen (Pécsett és Budapesten) fennmaradt türbe, a kupolás, nyolcszögletű sírkápolna, amelyet magas rangú vezetők, illetve a szultán sírja fölé emeltek.

A világi rendeltetésű építmények közül Magyarországon a legjelentősebbek a fürdők voltak. Ezek egy része természetes forrásokra épült termálfürdő, másik része gőzfürdő volt. A fürdőknek azon túl, hogy rituális és egészségügyi jelentőségük volt, a társadalmi élet fontos színhelyei is voltak, továbbá stabil bevételi forrást jelentettek és nem utolsó sorban nagyban növelték alapítójuk népszerűségét. A legszorgalmasabb fürdőépíttető Szokollu Musztafa volt, akinek nevéhez tizenhat ilyen létesítmény fűződik, például a budapesti Rudas és a Császár fürdő is.

A magyarországi török hódoltság kezdetével tehát a települések sziluettje gyorsan megváltozott, de amilyen gyorsan lezajlott ez a változás, olyan gyorsan alakult vissza a városok képe a főváros, Buda 1868. évi visszafoglalása után. A 17. század végétől kezdődő újjáépítések, majd a 19. századi intenzív városrendezések során sok, a török hódoltság korából származó építmény végleg eltűnt, szerencsére még így is számos építészeti emlék tekinthető meg Magyarország területén ma is, ezek közül mutatjuk be a legjelentősebbeket.

A négyszög alaprajzú, négyszintes, gúlatetős épület a 15. században épült gótikus stílusban, később reneszánsz részletekkel is gazdagították. Buda török kézre kerülése után a megszállók fallal vették körül. A 16. század végi, 17. század eleji időszakban kétszer is felgyújtották a hajdúk, és a II. Rákóczi Ferenc által irányított szabadságharc idején is zajlottak véres ütközetek a toronyért a felkelők és a Habsburgok között. Később börtönnek és magtárnak is használták. A 19. században egy toldaléképületet emeltek a torony északnyugati oldalához, ezt meghagyták az 1974-es műemléki helyreállítás során is. A faragott várkapu Csepeli István dunaföldvári fafaragó népi iparművész munkája.

Bár sokáig azt feltételezték, hogy már a 16. században megépült, abban az időszakban, amikor Érd Hamza bég tulajdona volt (1562 és 1563 között), később bebizonyosodott, hogy a római hadi út nyomvonala mellett épült minaret a 17. századból való. 23 méter magas, törzse 12 szög alaprajzú, körerkélyéhez 53 csigalépcső vezet fel, falába a világosságot beengedő réseket építettek. Ferenczy Károly 1970-ben készítette el a csonka torony helyreállítási terveit. Az egykor a minarethez tartozó dzsámi sarkait villanyoszlopok jelzik, visszaépítése lehetetlen volt, mivel nem maradt fenn elegendő adat a hiteles rekonstrukcióhoz. A torony hiányzó részeit szándékosan az eredetitől eltérő anyaggal, vasbetonnal pótolták, hogy látható legyen, melyek a török korból ránk maradt, és melyek az újonnan épített részek.

A torony elődje feltehetően lakótoronynak épült még a tatárjárás után, hadászati jelentősége Székesfehérvár elővédjeként a 16. században lett. Székesfehérvár bevételekor a törökök többször lerombolták, majd a Fehérvárért vívott harcok idején új tornyot építettek a helyére. Fontos szerepe volt abban, hogy a fehérvári béget idejekorán értesíteni tudják az esetleges támadásokról. A torony sorsa mindig attól függött, hogy éppen kinek a kezén volt Fehérvár, ezért felváltva foglalták el törökök és magyarok. A törököket véglegesen 1687-ben űzték ki a toronyból, a Habsburg zsoldosok vették át helyüket. A későbbiekben gabonaraktárként használt épület műemlékvédelmi feltárására és helyreállítására az 1970-es években került sor

A dzsámit feltételezhetően valamikor 1543 és 1565 között építette Malkucs bég. Siklós 1686. évi visszafoglalásakor még állt, de az elkövetkező századokban minaretje és előcsarnoka is elpusztult, az épületet pedig többször átalakították, így a 19. század közepére az épület jórészt elveszítette török jellegét. Az elpusztultnak hitt dzsámi műemléki régészeti feltárása 1969-ben indult, műemléki helyreállítása az 1990-es évek alatt zajlott le, az épület 1993-ban elnyerte az Europa Nostra-díjat.

Székesfehérvárott az oszmán-török hódoltság egyetlen ma is látható építészeti emléke a Jókai utcában található török fürdő, amit Güzeldzse Rüsztem pasa épített. Güzeldzse Rüsztem a szorgalmas fürdőépíttetők közé tartozott, hazánkban is több fürdő alapítását kötik a nevéhez. A Jókai utcai fürdő típusát tekintve gőzfürdő, vagyis hammám volt (szemben a természetes termálforrásokra épült ilidzsével). Források szerint 1559-ben épült, főépülete egy hatszögletű alapfalú szárnyból állt, de tartozott hozzá négy magán fürdőkamra is. Az 1600-as évek végén a fürdőt salétromfőzésre használták, majd a 18. század második felében épületét lebontották és helyére barokk lakóházat építettek. A homlokzatán ovális tükrökkel díszített ház udvarában később ráleltek a fürdő maradványaira. 1960-ban, a helyreállítások során egy ágyú is előkerült ugyanitt.

Az Ágoston-rendi szerzetesek 1710-ben telepedtek le Pécsett. Templomukat 1712-ben a téren álló török dzsámi maradványait felhasználva építették fel a mai Ágoston tér területén. 1750-ben a templom leégett, majd újjáépítették, 1912-ben a barokk templomot eklektikus stílusúvá alakították. Déli falában láthatók azok a befalazott szamárhátíves ablakok, amelyek elárulják, hogy helyén hajdan török imaház állt.

A pécsi Széchenyi téren álló dzsámi a legnagyobb a Magyarországon megmaradt török épületek között. 1543-1546 között építtette Gázi Kászim a középkorban a dzsámi helyén álló Szent Bertalan templom falainak, köveinek felhasználásával. Ma látható formája sokszori átalakítás eredménye, több helyen hozzátoldottak, minaretjét 1766-ban lebontották a jezsuiták. Ma a Belvárosi plébániatemplomnak ad otthont, de az iszlám építészeti jellegzetességeket még őrzi az épület. A templom belsejében a megmaradt vakolatrészeken megtekinthetők az eredeti török díszítések és Korán-feliratok, viszont az idők folyamán sajnos elpusztult a török szószék és a nők karzata. Imafülke (mihráb) ugyan van, de kinézete nem teljesen hiteles. A ma szenteltvíz tartónak használt két török mosdómedence az egykor a templom mellett álló Gázi Kászim pasa fürdőjéből került a dzsámiba.

A pécsi Rókusdombon álló szürke terméskőből épült, nyolcszögletű, kupolás türbe oldalfalaiban szamárhátíves ablakok vannak, ajtónyílását csúcsíves záródású gótikus kőkeret szegélyezi. Idrisz baba holtteste érintetlenül nyugszik benne Mekka irányába fordítva. Idrisz baba a 16. század második felében élt Pécsen, az első betelepülőkkel jöhetett hazánkba. Foglalkozását illetően egymásnak ellentmondó információk maradtak fenn: orvos vagy jövendőmondó volt. A város lakói halála után szentként tisztelték, és rendszeresen elzarándokoltak az emlékére épített türbéhez. A sírbolt egy időre a jezsuiták birtokába került, 1693-ban kápolnává alakították, az 1708-ban kitört pestisjárvány elmúltával a katonaság kezébe került, akik lőporraktárnak használták egészen a 19. századig. 1913-ban állították helyre. Mai alakját 1961-ben nyerte el.

A magyarországi török hódoltság idejében épült dzsámik közül a pécsi Kórház téren álló az egyetlen, amely minaretjével együtt teljes épségben fennmaradt. A dzsámi négyzetes alaprajzú, kőből és téglából épített kupolával fedett, Mekka irányába van tájolva, tengelye tehát északnyugat-délkeleti irányú. Jobb oldalán magasodik a karcsú tizenkétszög alaprajzú minaret, mely az enyhén ívelt vájatok által még karcsúbbnak tűnik. A torony belsejéből 87 lépcsőfok visz a 22,5 méter magasan lévő körerkélyre. Az erkélyt valaha kőkorlát díszítette; vallási ünnepeken olajmécsesekkel világították meg.

Egykor a dzsámi és a minaret szomszédságában a török hódoltság alatt egy medresze (iskola) és egy derviskolostor is állt, amelyeket szintén Jakovali Hasszán pasa alapított. A kolostort a mevlevi dervisek, a „keringő dervisek” használták.

A török hódoltság korában a városok fontos létesítményei voltak a fürdők. Pécsen több fürdő is épült, Evlia Cselebi, török világutazó 1663-as feljegyzésében hármat említ. Kászim bég, Ferhád pasa és Memi pasa fürdői közül, csak ez utóbbi romjai láthatók ma is a Ferencesek utcájában. Az 1880-ban teljesen lebontott építményt 1963-ban feltárták, restaurálták a fürdő előcsarnokában lévő csorgókúttal együtt, így ma is láthatjuk a fürdő feltárt és járdaszintig meglévő falait, az egykori tepidáriumot („langyos melegedő”), falikutakat, pihenőpadokat és a mosdómedencét. A padló alatt régen fűtőrendszer működött, ami melegítette a vizet és a helyiségeket egyaránt. A helyiségeket régen kupolák fedték.

Bár neve török eredetű, maga az épület egy reneszánsz palota volt, amelyet Szatmári György püspök építtetett. A „Tettye” szó a török derviskolostor nevéből – a tekke szóból – ered. Akkor kapta ezt a nevet, amikor a török hódoltság idején a bektasi dervisek használták az épület, melyen alig változtathattak, hiszen a jelenleg álló falakon átépítés nyomai nem láthatók. A kolostor a 18. század végén lakatlanná vált, és csak azért nem bontották le, mert a városvezetők sokallták a bontási árat. A még ép falfelületeket 1904-ben konzerválták. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt részeként 2009-2010-ben az egész Tettye városrészben átalakításokat végeznek.

Az 1588-89-ben tölgyfacölöpökre épített dzsámit a törökök kiűzése után római katolikus plébániatemplommá alakították át, Ali pasa sírkápolnáját és az imafülkét elbontották, karzatot, előcsarnokot, szentélyt építettek hozzá, de szamárhátíves ablakai és ajtaja mai napig láthatóak. A templomot 1788-ban a Szent Rókus tiszteletére szentelték fel. A Szulejmán és Zrínyi Miklós halálát ábrázoló kupola-freskót és az oltárképet Dorffmeister István festette. A Zrínyi téren álló templomot 1911-ben Schulek Frigyes és 1973-ban Bozó Pál tervei alapján építették újra.

A 17. században épült Török Ház, vagy más néven Várospince, vagy Karavánszeráj a hódoltság egyetlen épen maradt lakóháza Magyarországon. A téglalap alapú, jellegzetes török téglákból épült kétszintes épületet feltehetően iskolának használták, de van olyan elképzelés, mely szerint vendégfogadó volt.

A ferences rend 1736-ban építette a templomot egy török dzsámi helyére. Ahogy az több, dzsámiból átépített templomnál is jellemző, itt is az egykori törökkori mosdómedencét alakították át szenteltvíztartóvá. A műemlék magán viseli a barokk tipikus stílusjegyeit, az épületen megtalálhatók Szent István és Szent László szobrai. Arabeszk-hálóval díszített bútorzatát Lukács János mesterember készítette 1770-ben rózsafából. A templom alatti kriptát temetkezésre használhatták a ferences szerzetesek.

A kitűnő akusztikájú, manapság hangversenyek helyszíneként is használt dzsámi a 16. században épült, téglalap alapú, „L” alakban folyosó veszi körül. Ennek délkeleti oldalán található a dzsámi egyik mihrab fülkéje, a másik imafülke az épület Mekka felé néző oldalán lévő kőkertben van. Karzatát nemrég újították fel. Északnyugati oldalán egy szabályos 14-szög alakú minaret csatlakozik a dzsámihoz, mely a 18. században nagyrészt leomlott, valószínűleg egy villámcsapás miatt.

A park a Török Köztársaság kezdeményezésére és anyagi támogatásával I. Szulejmán születésének 500. évfordulóján jött létre 1994-ben azon a területen, ahol a hagyomány szerint az 1566-os szigetvári ostrom idején Szulejmán sátra állt. A parkban egymás mellett látható Szulejmán és Zrínyi Miklós portrészobra, amelyeket Metin Yurdanur török művész készített. I. Szulejmán két nappal azelőtt halt meg, hogy seregei Szigetváron diadalmaskodtak. Testét bebalzsamozták és Isztambulba vitték, belső szerveit és szívét pedig a közeli Turbékon temették el, ahova fia, II. Szelim türbét emeltetett. Ezt a Habsburgok elbontották, ma helyén fakápolna áll, és mindmáig egyik fontos zarándokhelye a muzulmánoknak.