A kiállításról

„Aki Bartókkal találkozott, gondolva művei ritmikai őserejére, meglepődött vékony, törékeny alkatán. Külső megjelenésében finomidegzetű tudóst mutatott. Ez a fanatikus akarattal és könyörtelen szigorúsággal áthatott, forró szívvel cselekvő ember megközelíthetetlennek látszott és tartózkodóan udvarias volt. Lénye fényt és világosságot árasztott. Szemeiben fenséges tűz világított. Kutató tekintetének sugarában semmi sem állta meg a helyét, ami nem igaz és nem tiszta.” (Paul Sacher Bartók Béláról)

Bartók Béla (1881-1945) zeneszerző, népzenekutató, zongoraművész és a Zeneakadémia tanára, a XX. század zenei életének meghatározó alakja. Művészete és tudományos tevékenysége nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.

Kiállításunkban Bartók Béla emlékét azon a helyen idézzük fel, ahol 1936-ban az ő útmutatásával indult meg a török népdalgyűjtés. Bartókot mint zenetudóst és folkloristát állítottuk kiállításunk középpontjába, hisz soha el nem múló érdeme, hogy – Kodály Zoltánnal közösen – megteremtette a tudományos igényű zenefolklorisztikát s az összehasonlító népzenetudományt.

A kiállítótér központjában Bartók anatóliai gyűjtésének előzményeit, magát az utat, majd annak eredményeit igyekeztünk bemutatni. A fotókon, dokumentummásolatokon túl Bartók osmaniyei emlékét kereste és mutatja be Sezgin Türk filmje, a Bartók által itt készített hangfelvételek, (ma a Néprajzi Múzeumban, Budapesten őrzik a Bartók népzenei gyűjtését dokumentáló eredeti fonográfhengereket: 614 hengeren román, 480 hengeren magyar, 106-on szlovák, 65-ön török, 39 hengeren pedig rutén népzenei felvételeket rögzített), s a látogató meghallgathatja Bartóknak a Magyar Rádióban 1937-ben elhangzott előadását is törökországi útjáról.

Az 1930-as években a török kormány viharos gyorsasággal fejleszti az ország zenei intézményeit – gyakorta külföldiek segítségével (az ankarai zenei élet egyik szervezője ebben az időben Paul Hindemith). Ebbe a vonulatba illeszkedik bele Bartók meghívása is. Rásonyi László turkológusnak, az ankarai egyetem magyar nyelvet oktató professzorának Bartókhoz intézett leveléből ismerjük e meghívás indokait is. Eszerint a törökök „a magyar zenei kapcsolatoktól többet várhatnak, mert itt a klasszikus zenében a németeket elérő nívó mellett még egy óriási plusz van, az, hogy a magyar népzene, a modern magyar műzene, a magyar lélek – közelebb állhat a törökséghez, mint a német, s nagyobb megértéssel és megérzéssel annak több szolgálatot tehet.” Bartók nagy örömmel utazik Ankarába koncertezni, felolvasásokat tartani a kelet-európai népzene és műzene viszonyáról, s rendkívül érdekli a török népzene is, amiről – saját mércéje szerint - nagyon keveset tud gyűjtőútját megelőzően.

1936. november 16-tól 29-ig tartó gyűjtőútját a tőle megszokott alapossággal készítette elő: Budapesten tanulmányozta a számára elérhető szakirodalmat, törökül tanult, Isztambulban a konzervatórium vándormuzsikusokkal készített népzenei lemezgyűjteményét is végighallgatta. Útjára elkísérte az ankarai konzervatórium két tanára is megfigyelőként és Ahmed Adnan Saygun zeneszerző, aki mindenben segítségére volt, tolmácsolt számára, lejegyezte a népdalok szövegeit. Ezalatt a rendkívül rövid idő alatt Bartók 14 településen fordult meg, s ott 30 előadó dalait vette fel fonográfhengerekre, legyőzve az idegen iránt sokszor bizalmatlan emberek aggodalmát a soha nem látott „ördöngős” hangrögzítő masina miatt. Útjának eredményét a Nyugat című folyóiratban publikálta először: „egy bizonyos jellegzetes dallamtípust találtam… Ennek a dallamtípusnak a szerkezete meglepő rokonságot mutat a régi magyar dallamok ún. ereszkedő szerkezetével… Ha tekintetbe vesszük, hogy ilyen szerkezetű dallamok nagy elterjedésben eddig csakis a magyaroknál, az Erdélyben levő mezőségi és moldvai csángók körüli románoknál, továbbá cseremiszeknél és északi török népeknél ismeretesek, akkor egyre bizonyosabbnak látszik, hogy ezek egy régi, ezer év előtti török zenei stílus maradványai…”

Bartók kutatásait azóta is folytatják, munkássága kiindulópontot jelent mai kutatóknak is, akik Bartók nyomdokában kutatják a magyar és a török népzene viszonyát.

Bartók Béla nemzetközi jelentőségű népzenegyűjtői munkásságának ismertetésén túl a látogató képet kap Bartók zeneszerzői tevékenységéről – belehallgathat műveibe – , s a nagy művész életének egyes epizódjai is felvillannak gondosan válogatott idézetek, fotók segítségével.

Reményeink szerint közelebb kerül a látogatóhoz ez a szerény, visszahúzódó, udvarias, hallgatag ember, aki mindig nagyon tartózkodó volt idegenekkel szemben, szinte megközelíthetetlen, s aki - bár lelkiismeretesen tanította diákjait - tehernek érezte a tanítást, fárasztotta, merthogy az elveszi a komponálásra, tudományos munkásságra szükséges időt. Ugyanezért koncertezni sem nagyon szeretett, mert ha koncertre készült, napi 4-5 órát is gyakorolt, hogy a legjobbat nyújtsa a közönségnek. Általában éjjel komponált, nappal népdalgyűjtését dolgozta fel, folyton nyelvet tanult, olvasott, s rendszeresen élt: naponta sétált, szerette a természetet, gyűjtötte a lepkéket és bogarakat, lelkesen foglalkozott fiaival, s rajongott édesanyjáért. Hazaszeretete legendás volt, de ez nem társult más népek, nemzetek lenézésével, s elveiért mindig messzemenően kiállt. Antifasiszta meggyőződése miatt nem lépett fel Németországban a náci hatalomátvétel után, s mindenképpen igyekezett elhatárolódni a szélsőséges politikai irányzatoktól. 1938 után kilépett az osztrák szerzői jogi társulásból s felvételét kérte a londoniba, ettől kezdve a Boosey and Hawkes kiadó adta ki műveit. A háború kitörése, majd szeretett édesanyja halála után emigrált az Amerikai Egyesült Államokba, s bár távozását nem szánta véglegesnek, ott érte a halál. Hamvait 1988-ban szállították Budapestre.

Átfogó, minden részletre kiterjedő képet nem adhat kiállításunk, de reméljük, hogy felkeltjük a látogató érdeklődését Bartók és munkássága – s ezen keresztül a magyar zene, s általában a magyar kultúra, történelem, Magyarország iránt. Ez volt a célja a múzeum alapítását kezdeményező ankarai magyar nagykövetségnek, s a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma az Oktatási és Kulturális Minisztériummal együtt ezért bízta meg a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Bartók Archívumát és a Magyar Nemzeti Múzeumot a Bartók Bélát bemutató tárlat létrehozásával. Külön köszönet illeti Osmaniye Kormányzóságot és Osmaniye város Önkormányzatát, hogy erre a célra rendelkezésünkre bocsátották a város vadonatúj kultúrpalotájának reprezentatív termét, s a kiállítás létrejöttét minden erejükkel támogatták.

Dr. Radnóti Klára